Gaszner Tibor
A színészképzésben negyedszázada tanít
drámatörténetet, színháztörténetet, dramaturgiát, filmesztétikát,
művelődéstörténetet. Szemléletének középpontjában a művészetek
komplexitása áll, ezért az oktatásban arra törekszik, hogy megvilágítsa
az összefüggéseket, hogy felmutassa a színházművészet és filmművészet
összetettségét, sajátos formanyelvét.
Növendékei olyan iránytűhöz
juthatnak, amelynek segítségével tájékozódhatnak a korokban,a
művészetekben és különösen a drámák, a színházi törekvések és a filmek
világában.
Azt vallja, hogy a belső világ gazdagsága nélkülözhetetlen a színész munkájához, de ezt a gazdagságot nem kényszerrel, hanem önként vállalt, örömmel végzett, sok-sok derűs óra munkájával lehet birtokba venni.