Beszélgetés művész tanárainkkal  IV. rész

Semmi sem ugyanaz, mint előtte volt, mert a világunk változott, s benne én is.

Interjúsorozatunkban a Jászai Mari díjas rendezővel,
iskolánk alapító tanárával, Gali László Tanár Úrral is beszélgettünk.

Kíváncsi vagy, hogy milyen fontos állomásai voltak a Tanár Úr pályájának? Vagy esetleg, hogy melyek azok a gondolatok, melyekkel a diákjainak tisztában kell lenni? Interjúnkból megtudhatod!

- Hogy érzi magát Tanár Úr ebben a pandémiás időszakban? Milyen változásokat idézett elő az elmúlt egy év, ami a hétköznapokat érinti?

- Köszönöm, rosszul. A bezártság, a börtönélmény, küzdelem saját magunkkal önmagunkért. Tehetetlenség érzése és félelem. A tanításról le kellett mondanom, félbeszakítva egy produkciót. Még ma sem látom, folytathatom-e a munkát. A mondás szerint "Minden rosszban van valami jó." Nekem az a jó, hogy naponta sétálok, némán verset mondva, és olvashatok éjjel-nappal, a régi élményeimmel szembesülve. Semmi sem ugyanaz, mint előtte volt, mert a világunk változott, s benne én is.

- Tanár Úr, a legendás Major Tamás osztályában végzett a Színművészeti Egyetemen. Mik voltak a legfontosabb dolgok, amelyeket Major Tamás át tudott adni a növendékeinek, így Tanár Úrnak is?

- 1976-ban végeztem a Főiskolán és 1985-ben jelent meg Major Tamás monográfia igényű könyve: "A színház nem szelíd intézmény." (pályáját összegezve mondta a Mester.) Leginkább Shakespeare dramaturgiájáért rajongott: "Sokat harcolok a shakespeare-i daraboknak irodalomcentrikus szemlélete ellen." "Nem szabad egységes játékstílusban játszani, mint Schillernél és a polgári szerzőknél, hanem meg kell valahogy fejteni a titkát.
Shakespeare talán közelebb áll a cirkuszhoz, mint a klasszikus előadásmódhoz. Az irodalmárok Shakespearnél is csak a szöveget élvezik, az irodalom azonban nem színház, a színház nem irodalom." A színpadon elhangzó szövegnek működnie (!) kell! Egyes kritikusok azt sürgetik, hogy ne tessék különösségeket, cirkuszi mutatványokat csinálni, hanem csak amit a szerző a szövegbe tett, de mi, "színháziak" éppen azt kutatjuk, hogy mit tett bele.
Ha nem ezt kutatnánk, akkor nem is kellene színházat csinálni. Nincs szükség előadásra a darabokat szépen, világosan fel lehet olvasni. Ugyanezt várják el a versmondóktól is. A vers ugyanis dráma. Ha nem dráma az amit elmondok, "akkor a vers epika lesz, unalmas lesz. A versben is történnek a dolgok. Nem leírás, hanem felfedezés." Éppen a legkiválóbb irodalmárok (Voltaire,V.Hugo,Tolsztoj,Babits) nem tudnak boldogulni a zseniális drámákkal. Az irodalmárok nem tudják a szöveget működésben látni. Mondván, Shakespearnél "szörnyű" stíluskeveredések vannak. (pl.két tragikus jelenet közé bejön egy bohóc) "Pályám végső élménye: Shakespearet vállalom: cirkuszi dramaturgiáját bebizonyítom." Major Tamás rendkívül meggyőző tudott lenni, szuggesztíven érvelt. Rendkívül gazdag tapasztalatai hitelesítették meggyőződését. Különösen hasznos volt a színészképzésről szóló egyéni rendszere.

- Igazgatóként és főrendezőként is dolgozott a Debreceni Csokonai Színházban, illetve az Egri Gárdonyi Géza Színházban. Eddig több, mint nyolcvan előadás fűződik a nevéhez. Volt - e olyan produkció, ami valamiért meghatározó szerepet töltött be Tanár Úr életében?

- A Debreceni Csokonai Színházban vizsgáztam Tamási Áron Énekes madár című költői játékával. A mű és az előadás máig él bennem. A Székelyföldön játszódó népi játék, ami a szerelemről és a szabadságról szól. Shakespeare "nyelvén" (Szentivánéji álom) és Lorca szürrealista víziójára (Vérnász) emlékeztetően. Két zseniális költő egyszerre fedezte fel a témát, holott nem is hallottak egymásról.1979-ben lettem a Csokonai Színház igazgatója, majd főrendezője.
Nagy energiával fogtam a színházcsináláshoz.
Rendeztem Ben Jonson: Volponéjét, J.Radicskov: Repülési kísérletét. A siker nem maradt visszhang nélkül, Jászai Mari díjjal ismerték el a munkámat.
Elindítottam a Shakespeare ciklusomat, (Hamlet, Lear király) bemutattuk Tamási Áron Ördögölő Józsiás című meséjét felnőtteknek, amelyből tv.-játékot forgatott Zsurzs Éva rendező. Rendeztem Háy Gyula: Tiszazug, Dosztojevszkíj: Karamazov testvérek, Schiller: Fiesco, művét, amit a magyar televízió felvett.
Nem akarok leltárt készíteni, nem tudom itt mind felsorolni.
A következő állomás: Gárdonyi Géza Színház, Eger. A feladat vonzott oda: színházat kellett, lehetett teremteni. Én voltam az országban az első pályázat útján választott igazgató. Az egri közönség áhította a saját színházat. Legelső tevékenységem, létre hoztam a saját társulatunkat. Minden munkatársat, (műszak, színészek, stb...) én szerződtettem. Bemutatkozó előadásunk a Líceum udvarán az Énekes madár volt. Ez volt az én névjegyem Egerben. A színházat Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabjával nyitottuk. A.Miller: A salemi boszorkányok, Bródy: A tanítónő, Shakespeare művei, Csehov: Ványa bácsi, Webber :József...(musical) Görgei: Komámasszony, hol a stukker, mind "kedves gyermekeim". A pályám elején a költői realizmus vonzott, később az abszurd és a groteszk. Megtisztelő és felemelő érzés színházat alapítani. Ma is büszke vagyok rá!
A következő állomás: nyugdíjba mentem.
Korábban óraadó voltam a debreceni egyetemen, nyugdíjba vonulásom után elkezdtem tanítani. Igaza volt Majornak, a színházi ember nem tud nyugodni.
A színiiskolák: A Gárdonyi Géza Színházban, a Theatrum Színiakadémián, a Hungarovox színiiskolában tanítottam, most a Thália Színitanodában oktatom a fiatalokat.

- Több, mint tíz éve tanít fiatalokat színészmesterségre a Thália Tanodában, melynek egyben alapító tanára. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra?

- A Thália Tanoda alapító tagja vagyok több mint tíz éve. Seszták Szidónia felkérésére elvállaltam a feladatot, azóta is átgondoltan, maximális erőfeszítéssel dolgozunk.

- A fiatalokkal való együttműködése során, mik azok a dolgok, amelyeket kiemelten fontosnak tart? Picit mesélne nekünk Tanár Úr arról, hogy milyen módszerrel dolgozik?

- A színjátszást nem lehet tanítani, "oktatni" még kevésbé. A mi művészetünk alapja a tehetség. Megnyilatkozása az egyéniség: a jelenlét, a tehetséges ember valami elektromosságot hoz magával. Nekem is ez a hitvallásom, mint a mesteremé. Megtanítom a tehetséges fiatalokat próbálni, együtt élni a szerep karakterével, mert a színpadon magatartást, jellemet, lelki állapotot kell eljátszani, nem egy partitúrát. A szerep magatartását kell megtalálni belülről kifelé. A valóságból kell kiindulni, azt megfigyelni, bele kell fúrni magunkat a szövegbe, és átélni magát a szerzőt. Elég két sablonos, a fejlődő élettel nem szembesített előadás, és a színházból kiszáll az élet. A színház nem szelíd intézmény, (Major Tamás) vitáznia kell az élettel, minden próbán és előadáson.

- S végezetül: Van- e olyan gondolat, mondás, esetleg idézet, amit egy Gali László tanítványnak feltétlenül tudnia kell, mert mestere egykoron megtanította neki abban a tudatban, hogy örökké emlékeznie kell rá?

- Major Tamás tanácsai:
-A mi pályánkon megsértődni nem szabad!
-Diák: van egy ötletem!
-Tanár: dobja el!
-A próbára ne a szobrodat küldd be!
-Ne instruálják egymást - arra ott van a rendező!
-A szövetet fel kell fejteni, csak azután lehet új minőséget szőni az anyagból!
-Hiányzás csak két esetben engedélyezett:
-a) a csapatunk döntőt játszik
-b) a szerelmemnél aludtam