Beszélgetés művész tanárainkkal  I. rész

Ez egy végtelen, folytonos öröm-munka

Zsurzs Kati színművésznővel beszélgettünk.
Kíváncsi vagy, hogy melyik a kedvenc Thália Tanodás története vagy, hogy milyen vizsgadarabbal készül az osztálya? Interjúnkból megtudhatod!

- Mivel töltöd a napjaidat ezekben a vészterhes időkben? Van esetleg olyan dolog, amire eddig nem volt időd és most van lehetőséged megcsinálni?

A tavaszi karanténban nagy lelkesen vetettem bele magam az itthoni, elmaradt pakolásokba, a szelektálásba- nagy kidobó vagyok - de most már a lelkesedésem elszállt. Kicsit belefáradtam a fene nagy pihenésbe, és attól tartok, nagyon nehéz lesz újra mozgósítani az energiámat. Jó lenne fokozatosan visszatérni a régi tempóba, ha muszáj, de ez egy olyan pálya, hogy vagy teljes erőbedobással csinálod, vagy sehogy se.

- Érzel-e magadon bármilyen változást, amit kifejezetten ez a Covid helyzet idézett elő az elmúlt egy év alatt? 

- Változást?... Minden megváltozott és azt hiszem, ha ugyanúgy folytatjuk, elszalasztunk egy lehetőséget arra, hogy ilyen váratlan és tényleg majdnem háborús állapot után átértékeljünk sok mindent. Fontossági sorrendek borultak fel, és legfőképp a közvetlen emberi kapcsolatok pótolhatatlanságát érezzük, legyen az óvodás, iskolás vagy öreg. E nélkül nem megy.

- Melyik próbafolyamatra emlékszel vissza a legszívesebben eddigi munkásságod során? Mesélsz róla egy picit?

Van olyan próbafolyamat, amit gyűlöltem és azért emlékszem vissza rá, és van olyan, amit élveztem, és sajnáltam, hogy vége van. Ha jó a próbafolyamat, nem biztos, hogy az előadás is sikeres lesz.
Én azt szeretem, ha a próbák végén már várom a közönséggel való találkozást. Tőlük kapok igazi visszaigazolást, hogy amit a darabról, a szerepről gondoltam, amit át szerettem volna adni, az eljut -e azokhoz, akikhez szól.
Izgalmas pontja a próbáknak a legelső, egymás kóstolgatása a szereppel, aztán rájönni, mi minden van a mondatok mélyén, a másikkal való összecsiszolódás és a végén a közönség.

- Van esetleg olyan kollégád, akivel még soha nem dolgoztál együtt, de nagyon kíváncsi lennél rá egy közös munka során?

- Rengeteg kollégám van, akivel nem hozott össze a sors, vagy a szakma és nagyon kíváncsi lennék, hogy működünk együtt, de ez nem rajtunk múlik. Régen a szigorúbb társulati rendben kisebb esély volt színpadon más színház színészével együtt dolgozni, ma szabadabbak vagyunk-ez jó is, nem is-de pl. a Játékszínben sok olyan kollégámmal játszom, akikkel 20-30-évig nem sikerült. Ilyen -csak néhány példa- Hernádi Judit, Szervét Tibor, Benedek Miklós stb. hosszan folytathatnám. Egy kollégával először együtt játszani, az legalább annyira izgalmas, mint maga az új szerep. Nem csak őrá vagyok kíváncsi, hanem az új kapcsolatban magamra is.

- Melyik volt a legkedvencebb filmes munkád?

- Filmes munka...fiatal koromban sokat forgattam, mindegyiket imádtam, aztán mostanában megint többet, de talán a legemlékezetesebb Kis Hajni Last Call című vizsgafilmje volt. Tehetséges, pályakezdő fiatalokkal dolgoztam, lenyűgözött a szakmai alázatuk, tudásuk, az egymásért való odaadásuk. Remek volt és hálás vagyok érte. És a végeredmény se kutya...!

- Van esetleg olyan Thália Tanodás történet, amire nagyon szívesen emlékszel vissza?

- Thália Tanodás történetem nincs, illetve rengeteg van. Ez egy végtelen, folytonos öröm-munka, ahol egyetemista, vagy már valahol dolgozó fiatalok a szabadidejüket, esetleg a családjukat háttérbe szorítva ki akarják próbálni magukat, teljesebbé akarják tenni az életüket, tanulni, fejlődni akarnak. Ebben részt venni és erőm szerint segíteni őket ebben, csak öröm lehet.

- És végezetül, picit mesélnél arról, hogy mit csináltok az osztályoddal? Mivel készültök év végére?

- Most a Tizenkét dühös ember című darabot próbáljuk, ez lesz az osztályom egyik vizsgaelőadása. Nagyon izgalmas, nem csak a történet, de az is, hogy 12-en végig a színen vannak, remek lehetőség mindenki számára, hogy megmutathassa képességeit.